Amint beléptem a szobába hirtelen hűvös lett minden, testemet átjárta valami szomorú hűvös érzés.
- Gyere közelebb gyermekem! - Mondta az Orgonamester miközben hosszú csontos ujjaival felém mutatott.
- Téged küldtek hozzám az égiek? - Kérdezte bizonytalan arccal.
Közelebb léptem és egy szót sem szóltam hozzá. Akkoriban dacoltam minden ellen és ugy véltem az ember nyolc évesen had járja a saját útját és ne akarja megmondani neki senki, hogy mit csináljon.
- Üllj le ide mellém gyermekem. - Mutatott a hatalmas ujjaival a mellette lévő kis szék szerűségre.
Helyet foglaltam mellette és mereven néztem a hatalmas orgona billentyűit. Aztán felnéztem az orgonamesterre. Egészen vékony volt, mintha több hónapja nem evett volna semmit sem, kezei hosszúak voltak, Arca pedig csontos és hulla fehér. Ő visszanézett rám és elmosolyodott. Fogai élesre voltak hegyezve ami elég félelmetessé tették őt.
- Mondcsak megvetik-e azok az életet kik még sosem próbálták igazán? - Kérdezte tőlem rekedt hangon.
Nem értettem a kérdést csak dacosan néztem az előttem elhelyezkedő fehér és fekete billentyűket.
- Ez a hang a bizonytalanság. - suttogta halkan a fülembe és le nyomta az előttem középen helyezkedő fakó fehér billentyűt.
Amint megnyomta, egy egészen fura hang zörrent fel. Elgondolkodtam. Elgondolkodtam azon, hogy anyukámék most kisbabát várnak... Valószínűleg kis öcsém lesz. Valyon őt jobban fogják szeretni mint engem? Vagy mégsem? Sírva fakadtam. Zongoramester belenyúlt az öltönye zsebébe és egy selyem kendőt húzott elő belőle, aztán megtörölte vele a szemem.
- Köszönöm. - Szipogtam elkeseredetten.
- Ugyan gyermekem ez semmiség. - Mosolyodott el.
- Ez a boldogság hangja. - Ütött rá egy fekete billentyűre.
Pár másodperc múlva felcsendült egy csilingelő hang. Én csak mosolyogtam a mellettem ülő félelmetes alakra. Belül valami melegség fogott el és éreztem semmi bajom nincs már.
- Ez a félelem hangja. - Üvöltötte, és ezzel a kijelentésével együtt lenyomott egy törött billentyűt.
Halál sikoly és visítás hallatszódott a hideg szobában, és hirtelen elkapott a rettegés. Magam előtt hullák hegyeit láttam, lemészárolt, karóba húzott embereket. Ijedtemben hátra borultam a székben, aztán pár perc múlva az ágyamban ébredtem, felettem az orgonamester állt és nagy sőtét szemeivel engem nézett.
- Jobban vagy gyermekem? - Kérdezte suttogó hanggal.
- Igen már semmi bajom. - Válaszoltam neki suttogva. - Hogy kerültem ide haza?
- Mostmár nem kell semmitől sem félned. - Mondta halkan az orgonamester, és hatamas kezét felnyújtotta a plafonig.
Megfogott egy kis golyót és lenyújtotta hozzám a kezét.
- Nézd meg te is így kezdted. Egy apró kis szem a világban, mégis mostanra egy szerető családdal rendelkező nyolc éves kisfiú lettél. - Óvatosan végigsimította kezét a fejemen és rámmosolygott.
Felállt mellőlem. Hatalmas volt, majdnem akkora mint a plafon. Egy pillanatra meg is szeppentem tőle, de aztán egy pillanat alatt eltűnt.
Másnap megint el látogattam a régi templomba, az orgonamester nem volt ott. Haza mentem hát és kérdeztem anyut, hogy mi történt a régi templommal amiért nincs ott senki sem? Tegnap még egy hosszú orgonistával beszélgettem ott aztán mára már hült helye és az orgona is eltűnt. Anyukám felvilágosított, hogy már eléggé instabil az a templom és már nem használja senki rég óta. Meséltem neki az orgonamesterről. Azt mondta, hogy mikor még épült a templom, ez az ember tanította a gyerekeket zongorázni, csak aztán meg kellett halnia mivel találtak nála három halott gyermeket egy zongorában. Nagyon megrémültem.
Aznap este nem tudtam el aludni. Szemeim egy idő után nehezek lettek, így lecsuktam hát pihentetni. Aztán mikor kinyitottam a szemem az orgonamester ott állt az ágyam lábánál, és sejtelmesen mosolygott rám.
- Mit keresel itt? kérdeztem vékony hangon tőle.
Ő nem válaszolt csak mosolygott tovább. Magamra húztam a takarómat és reménykedtem, hogy minél hamarabb eltűnik a szobámból, de még az egész életemből is. És eltűnt! Eltűnt és soha többet nem jelentkezett.
Mostanában gyakran vissza emlékszem rá, és azokra amiket mondott miközben az öcsémet tanítgatom zongorázni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
