Tudom, hogy sokszor nem vagyok észnél, de egyszer nekem is tudnom kell, hogy hol van a határ... Konkrétan most nem szeretném leírni, hogy mi a gonnd, de kényszerítve érzem magam... Lényegében annyi lenne, hogy nem csak egy ember áll ennek a bűnszövetkezetnek az élén, hanem sokkal több... Képzeljük el úgy, mint egy nagy családot, ahol apuka és anyuka mellett még ott van nagypapa, és nagymama egyaránt, akik dirigálnak, és beleszólnak a nevelésbe.
- Ezek az úgynevezett "csodaországiak" akiről most szó van nemdebár? - Kérdezte Smith felügyelő, és elővett egy lapot az íróasztal egyik fiókjából.
- Mondhatjuk annak is igen. Sokféle néven elhíresültek már, de itt most nem ez a lényeg. Rengeteg sok rosszat követtünk el az évek folyamán. Csináltunk egy-két csintalanságot. Például a nagy áramszünet ami alatt időközben meghalt pár ember, vagy a "születésnapi zsúr" néven elkeresztelt rablótámadás a régi bank területén. Nem volt betervezve, hogy páran akkor is megfognak halni. Ezt így akarta egy felsőbb hatalom.
- Engem most az érdekel, hogy hányan vagytok, és kik a vezetők, és mindennél fontosabb, hogy hol, és mi lesz a következő akciótok? - Kérdezte agresszívan a felügyelő, és átnyálazta a lapokat amiben az én "adataim" voltak leírva, persze meghamisítva, de erről csak én tudtam,és a vezetők.
- Nyugalom...Előbb utóbb mindenre fényderül. - Mosolyogtam, és rágyűjtottam egy cigarettára.
- Először is neveket akarok... Kik állnak a "Csodaországiak" bűnszövetkezet élén? - pattant fel idegesen a felügyelő.
- Tetszik ez, hogy jó zsaruból hirtelen rossz zsaruba vált át. Ez olyan változatos. Nos. Tudtommal magának van egy négy éves kislánya. Igazam van? - Mosolyogtam, és letisztogattam a cipőm orrát.
- Hogy jön ő most a képbe? - Kérdezte a felügyelő.
- Játszunk egy játékot. Kérek valamit, egy egészen apró dolgot, és ha teljesíti, akkor válaszolok egy kérdésére. Maga is jól jár, és én is. - Feleltem sanda vigyorral.
- Legyen. - Mondta, és kezével legyintett egyet.
- Ó ez remek. Nagyszerű végre játszik velem valaki. Nem is tudja, hogy ez most mennyire jól esik az én gyermeteg szívemnek. Végrevalaki aki...
- Térjen a lényegre! - Üvöltött rám a felügyelő, és rácsapott az asztalra.
- Hát jó... Legyen. Szóval. Vegye elő a mobiltelefonját, és hívja fel a lányát. Most. Kérdezze meg, hogy hol van, és, hogy minden rendben van-e, aztán köszönés nélkül tegye le.
A felügyelő tárcsázott, és hamarosan fel is vették a telefont. A lánya volt a vonalban, és minden a tervek szerint működött.
Nos? Mit mondott a lánya? - Kérdeztem.
- Összefüggéstelen szavakat. Mit érdekli az magát? - Vont kérdőre a felügyelő.
- Halljam...Mit mondott magának? - Válaszoltam agresszívan.
- Akácfa, és tündérek. - Válaszolta Smith, és rám nézett.
- Rendben köszönöm. Most maga jön. Kérdezzen. - Mondtam neki megnyugodott hangon.
- Kik a bűnszövetkezet vezetői? Neveket akarok! - Mondta a felügyelő, és tollat ragadott.
- Monnd az a név magának valamit, hogy Nyalóka Jack? Gondolom nem, ezért segítek. 1986-ban egy cukorkaüzlet nyitotta meg kapuit a falánk édesszájú gyerekeknek. Egész szépen ment a bolt, amíg egy nap a boltvezető körül furcsa pletykák kezdtek terjengeni, miszerint vásárlói felét, brutális erőszakkal eltette láb alól, de nem akármilyen módon! Előszőr megerőszakolta őket, aztán átvágta a torkukat, és aztán...
- Elég volt. Hallottam róla... Akkoriban ezen az ügyön is dolgoztam, csak a fickó szőrén szálán eltűnt. - Vágott közbe Smith felügyelő, és mogorván rámnézett.
- Nyalóka Jack eredeti neve, Ervin Thorn. Ő az egyik aki a bűnszövetkezet élén áll. - Válaszoltam neki, és eloltottam a cigarettát.
- És kik a többiek? - Kérdezte a felügyelő érdeklődő tekintettel.
- Á-á-á. Előbb én, aztán maga. Így vannak a játékszabályok. Szóval. Legyen az, hogy maga most kinéz az ablakon, és megsaccolja, hogy körülbelül hány méter magasban vagyunk most.
A felügyelő odasétált az ablakhoz, és lenézett.
- Megközelítőleg 35 méter. - Válaszolta.
- Köszönöm. Maga jön. - Mondtam neki önelégült mosollyal.
- Kik a maradékok? és hányan vannak még? - Kérdezte, a tollát markolászva.
- No. A második emberünk. Egy teljesen átlagos személy, mondhatni az utca embere, aki egy taxivállalatnál kezdte, de aztán egy végzetes balesetnek köszönhetően elborult az agya picikét... Ez a személy, Michael White, A régi Wall street-i mészáros. Semmi extra, csupán orvosi eset. Közel 12 embert gyilkolt meg kedvtelésből, és egyéb érzelmi okokból. Harmadik emberünk Nem más, mint a "Szemérmetlen árva gyártó", vagyis Herbert Weighel, aki Három gyermeket tett család nélkülivé... Tudom eddig egytől egyig pitiáner bűnöző mind. De ami most fog következni az mindennél izgalmasabb, és vérfagyasztóan horrorisztikusan morbid lesz. Az utolsó személy, aki a "Csodaországiak" bűnszövetkezet élén áll nem más, mint Alice Smith... Vagyis a maga felesége nyomozó. - Kacsintottam rá, és rágyújtottam egy újjabb szálra.
A nyomozó hirtelen megállt az írásban, és elengedte a tollat. Felnézett, és egy hirtelen mozdulattal megfogta a trikómat, és a falnak lökött.
- Miket beszélsz te kis szarházi? - Kérdezte elvörösödött arccal, és közben undorító nyálát akaratlanul is rámfolyatta.
- Csak annyi, hogy a maga felesége kezdetek óta a "Csodaországiak" Jelentős vezetője. Igaz semmi bűncselekményt nem követett el a tagsága előtt, de mégis ő volt az, aki megálmodta az egészet. Ő volt aki mindig is irányított bennünket a háttérből, és ő volt az aki magát is folyamatosan félrevezette. Maga szerint miért nem sikerült még mindig elkapniuk a bűnszövetkezetet? Mert a maga felesége mindíg is tudta, hogy éppen hol tartanak a nyomozásban, és azt is tudta, hogyan keverje a lapokat, szinte a szeme előtt, de maga túlságosan vak volt ahhoz, hogy észre vegye. Most így végezetül annyit kérdeznék magától, hogy tudja most, hogy hol van a lánya?
- Mit tudsz te rohadék? - Üvöltött rám, és ököllel belevert az állkapcsomba.
- Csak annyit amennyit maga. A lánya tökéletesen elmondta, hogy hol van éppenséggel. A "Csodaországiak jelenleg egy gyermekrablással egybekötött gyilkosságsorozatot készülnek végrehajtani, amiből sajnos én kimaradok, hogy segítsem a munkáját.
- Hol van a lányom? - Kérdezte, és közben egy könnycsepp zuhant le a földre, egyenesen Smith felügyelő szeméből.
- Ne sírjon már! Tudja maga azt nagyon jól. A lánya az "Akácfa köz"-ben van, a "Tündérek, és Manók" nevű játékboltban. Ne akarja már elhitetni velem, hogy maga ennyire hülye... A lánya világosan megmondta. Ebben a pillanatban elengedett, és kirohant a kihallgató szobából. Aztán pár perc múlva bejött két izmos állat, akik a cellámba kísértek, és később a bíróság három és fél év szabadságvesztésre ítélt. Amit le is töltöttem volna, ha nem látom jobbnak a távozásom, amit hamar meg is oldottam. Tudni illik, az egyik "Csodaországiak"béli társam, akivel egy cellába zártak, Egy tolvalykulcsot rejtett a bőre alá, amit könnyű szerrel ki is vágtam, és így könnyedén kijuthattam a sittről, és persze mi volt az újságok címlapján amit másnap vásároltam a sarki újságosnál? "Börtönben a felügyelő felesége" alcím: "A Csodaország bűnszervezet felszámolva". És még a nevünket is elírták... Tudom sokszor nem vagyok észnél, de egyszer-kétszer tudnom kéne, hogy hol a határ...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
