Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.


























Mintha minden összefolyna

2009.01.27. 21:09

 

 

Mintha minden összefolyna...

A fal egybemosódott a festményeimmel, de végre itthon voltam. Itthon voltam viszont olyan állapotban aminek köszönhetően súlyos sebeket szereztem és ez minimálisan akadályozott a közelgő koncert megvalósításában. Ekkor belépett a szobába Essie akinek a sziluettje olyan fényesen világított mint egy angyalé aki éppen a felhők közül ereszkedett volna le. Pillanatra megrémültem mert arcát nem láttam aztán nyugodtá váltam mert tudtam ő jön felém. Megfogta a karomat és felrántott a földről. Ebben a pillanatban eszméltem fel, hogy egy ismeretlen fürdőszobában vagyok és a kád tele volt vérrel. A vér belőlem jött. Essie próbált tartani és közben folyamatosan szólítgatott.

- Christ kezdődik a koncert. - Térj magadhoz.

- Koncert? Hol vagyunk most?

- a backstage fürdőében ahol csontra kikészítetted magadat. - Azonnal kelj fel! - Ordított rám Essie amitől egyből magamhoz tértem.

Elindultam a színpad felé elég döcögősen de még indulás előtt egy forró csókot adtam Essienek. Hosszú folyosó vezetett a színpad hátsó feljáróáig. A folyosón ruhák voltak fogasokra akasztva. Az én ruháim ezek? néztem a göncöket miközben lassan lépdeltem egyre előrébb a hosszú folyosón az ajtó irányába. Felkaptam egy kabátot és magamra vettem. Hideg volt, reszkedtem, és féltem. Féltem, hogy hova tartok és mi fog történni. hátra néztem és megláttam magam mögött azt a bájos angyali sziluettet amint utánnam rohan egy zsebkendővel a kezében.

- Vérzik az orrod. - Mondta és a zsebkendővel letörölte az arcomról a vért.

- köszönöm. - Újjabb csókot adtam neki és megfogtam a kezét és immár együtt mentünk tovább. A folyosó még hosszabbnak látszott mint eddig. Amint a végébe értünk, lehajoltam, megráztam a fejem és előre néztem. Rám jött a hányinger.

- Jól vagy? - Kérdezte Essie miközben a kezemet szorongatta.

- Persze igen igen. - Válaszoltam mintha semmi bajom nem is lett volna.

Fel álltam és az ajtó ami az előbb ott volt előttem hirtelen eltűnt. csak fal volt előttem és semmi más. Pár percig elcsodálkozva álltam a jelenség előtt aztán hangot hallottam.

- Miért nem nyitod ki? - Kérdezte mellettem Essie és odanyult a kilincs helyéhez

Az ajtó egyszercsak ujra ott volt előttem és már nyitva állt. Az ajtó mögött lépcsők voltak, amik a színpadra vezettek fel.

- Sok sikert. - hajolt közelebb hozzám Essie adott egy csókot és erősen magához szorítot.

- Köszönöm édesem. - Feleltem neki és visszonoztam a csókját. a következő pillanatokban már a lépcsőn mentem felfelé. a színpad horizontja csak ugy világított mint ha a mennyek kapujába mennék. Amint felértem, és megláttam a közönséget megint elfogott a hányinger. Odaléptem a mikrofonhoz és intettem egyett. A zenekar rögtön elkezdett játszani egy számomra ismeretlen zenét, de mégis tudtam mit énekeljek a mikrofonba. Kitátottam a számat és a színpad eltűnt alólam és beestem a közönségbe. kinyitottam a szemem és az ágyamban érbertem és mellettem Essie feküdt és a televíziót néztük. Valami koncert ment valami adón, de nem vártam meg míg belekezdtem mert rohantam is a WC-re hányni. Essie utánnam szaladt és mögöttem állva kérdezte:

- Miért tesszük ezt? - Akkor nemtudtam válaszolni de mára rádöbbentem a valódi válaszra.

Visszamentünk a szobába és leülltünk az ágyra. a Televízióban hirtelen egy ismerős arc jelent meg. Hosszasan néztem mire rájöttem, hogy én vagyok az a tag aki ott a TV-ben éppen valami teljesen számomra ismeretlek új számot énekelt. Valyon tényleg én vagyok ott? Nem értettem a szituációt. Hirtelen a telefon megcsörrent és egy rekedt hang szólt bele.

- Elmékszel még rám? Ismerős hang volt számomra, de mégsem tudtam beazonosítani.

- Bocsi de rohadtul nem ugrik be ki vagy.

- A régi dobosod. - Csak azért kereslek, mert a napokban adtunk ki egy lemezt az uj együttessel és örülnék ha meghallgatnád, és elmondanád a véleményed.

A vonal hirtelen megszakadt. Még mindig nemvoltam tisztában azzal, hogy ki volt az aki hívott. Essiehez fordultam és rámosolyogtam.

- Hogy érzed most magad? - Kérdeztem

Ő nem válaszolt csak felémhajolt és megcsókolt. Elfeküdtünk az ágyon és kábultan egymásba gabalyodtunk.

Miután vége lett az aktusnak, egymás mellett feküdtünk mozdulatlanul és lihegve, közben a plafont bámultam és elgondolkodtam.

A plafon jobb sarkában hirtelen egy hatalmas rovar, vagy inkább hernyó szerű valami jelent meg aminek emberi feje volt. Rám nézett és mosolygott egyet. Leereszkedett mellénk az ágyba, és elővett egy vizipipát. nagyokat szívott a szerkezet csövébe és aztán a sok beszívott füstöt mind ránkfújta. A füstnek enyhe liliom, és fű szaga volt. felülltem az ágyban és nagyokat lélegeztem a levegőbe. Olyan nagyokat, hogy szinte a végén már nemkaptam levegőt a sok belélegzett füsttől. Fuldokolni kezdtem, a hernyó lény eltűnt és csak a füst maradt amit maga után hagyott. Essie is felült és megijedt, hogy nem kaptam levegőt. Az orrom vérezni kezdett, és a testem remegett közben. Essie nagyon megijedt. rohant az ablakhoz, kinyitotta, aztán felhúzott az ágyról és az ablakhoz emelt. Tartott vagy két percig amíg mély levegő után kapkodtam, aztán hirtelen elájultam.

Egy csomó ember között ébredtem akik a hátamat tartották. Felfelé néztem és egy csarnok tetejét láttam, tele fényekkel. Feküdtem az emberek felett miközben ők egymásnak adogattak át engem. elkezdett sodorni az emberi ár valami pódium felé. Feltettek egy színpadra. De várjukn csak! Ez a színpad! Innen kezdődött minden! Itt áltam és innen estem le. De hogyan? Egy rosz álom lenne?

Keveset törődtem a gondolattal, mert miközben a közönséget néztem, feltűnt valami érdekes bennük. Nem volt arcuk. Megijedtem. Aztán mintha egy seprűvel sepertek volna valami két színes anyagot össze, úgy foly a közönség is egymásba egyre jobban, és a végére egy egész tavat alakítottak a csarnokban. megijedtem és hátraléptem. ahogy léptem a basszusgitár kábele összetekeredett a lábam körül és nem engedett. Még jobban rettegtem. Miután szétfeszítettem nagynehezen a köteleket a kezemmel hátra estem és lenéztem a lépcsőn, ott ahol azelőtt feljöttem. A lépcső alján Essie állt és nézett engem. Felkeltem és elindultam lefele a lépcsőn, és Essie minden ok nélkül hátat fordított nekem és bement az ajtón. Utánna rohantam lefele a lépcsőn, aztán be az ajtón. Essie már a fürdőszoba ajtónál állt és továbbra is nézett. Amikor meglátta, hogy elindulok felé, belépett a fürdőszobába. Én végigfutottam a folyosón vissza a fürdőszoba irányába, és közben egyre távolabbinak tűnt a fürdőszoba ajtaja. De azért tovább futottam. Futottam ameddig bírtam. Végre odaértem a fürdőszoba ajtajához és kinyitottam. A fürdőszoba más volt mint azelőtt. Már nem is fürdőszobára hasonlított, inkább egy majdnem üres nappalira. A szoba jobb felén egy pici, a bal felén egy átlagos méretű zöld ajtó volt. A szoba közepén egy asztal volt ratjta két tárgy. Közelebb léptem és megpillantottam egy üveget benne valami zöld folyadékkal, mellette pedig egy extasy tablettához hasonló pirula volt. a Pirulán ez állt: Egyél meg, az üvegen pedig az "Igyál meg" felirat volt olvasható. Továbbléptem és és benyitottam az átlagos méretű ajtón. Legalább is nyitottam volna. Az ajtó zárva volt. Elgondolkodtam. Mi lenne ha... Egy próbát csak meg ér az a pirula. Felvettem az asztalról és a számba vettem. Az íze kesernyés volt, de volt bennem annyi akarat, hogy le tudja m nyelni. Nagyot nyeltem, és a tabletta lecsúszott. Pár perc mulva arra eszméltem, hogy a szoba jobb oldalán lévő ajtó ami eddig kicsinek minősült most pont az én méretemmé vált. Az asztal pedig hatalmas lett. Tettem egy próbát, és benyitottam a kis méretű ajtón. Az ajtón át a szobámba jutottam, és megláttam Essie-t amint az ágyon fekszik és alszik. Kezében egy zöld kulcs volt. Még sohasem láttam ezt a kulcsot. Jobban szemügyre vettem a kezében lévő tárgyat úgy, hogy próbáltam közben nem felébreszteni Essie-t. Feltűnővé vált, hogy a kulcs szokatlanul pontosan illene az előző szobában lévő ajtóhoz. Nem akartam törődni az eddig történtekkel, de valahogy furdalt a kíváncsiság. Óvatosan és csendben kivettem Essie kezéből a kulcsot és Újra visszamentem oda ahonnan jöttem. a kis ajtó becsukódott mögöttem és többet nem nyílt ki. Kezemben a kulccsal, álltam a hatalmas ajtó előtt és töprengtem, hogy valyon, hogyan fogok feljutni a zárig. Eszembe jutott egy régi történet ami olyan furán egybe illett a szituációmmal, hogy az félelmetessé kezdett válni. Kezdett kialakulni egy bizonyos kép. A történet az Alice csodaországban című mese volt. Tudtam mit kell tennem. Elkezdtem tiszta erőből rúgni és taszítgatni az asztalt. Az üveg leborult és összetört a Földön. A kifolyt lé valami émelyítő illatot árasztott ki magából. Lehajoltam és belekóstoltam. Az italtól kicsit furcsa állapotba kerültem, de vissza nőttem eredeti méretemre, kezemben a kulccsal. Odaléptem a zöld ajtóhoz, és bele a kulcsot a zárba helyeztem, elfordítottam, és a zár kattant egyet. Megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Az ajtó mögött egy sötét erdő volt, egy hosszú úttal, és az út végén két elágazással. Az elágazásnál két torz, seblyhelyekkel teli, egymáshoz nőtt alak állt. Testük szürkés és fakó volt, karjaik csonkák és alig mozdultak. Homlokukra mindkettőjüknek valami jel volt vésve. Közelebb léptem és megszólítottam őket.

- Merre kell tovább mennem? - Kérdeztem és közben mereven és csodálkozva néztem a két alakot.

- Arra. - Amerre. - Az utad vezet.

- És merre vezet az utam?

- A helyes. - Irányba. - Hol az egyik, hol a másik fej szólalt meg és felváltva szavanként beszéltek.

Nemtudtam merre menyjek tovább csak álltam ott és néztem a két egymáshoz nőtt, vagy éppen operált alakot akik üveges és éjfekete szemeikkel engem néztek. Hirtelen minden előjel nélkül el kezdett rángatózni a bal oldali alak, és szeméből vér kezdett folyni. A másik ránézett, aztán rám és megszólalt halk suttogó hangon.

- Az utad jobbra tart. - A másik út a halálba vezet. Abba a halálba, ahova azok kerülnek, akik a könnyebb utat választották.

Jobbra indultam magam mögött hagyva a két deformált alakot. Hátam mögött még egy magas sikoltást hallottam ami valószínűleg az egyik szörnytől származott. Egy világos tisztásra értem, ahol egy terített asztal volt tele teáscsészékel, és teáskannákkal. Az asztal körül ült pár személy akiket nem ismertem. Az egyik egy hatalmas cilinderben, piros öltönyben üllt. Bőre zöld volt és szemei mint két sárga üveggolyó, csak úgy izzottak a napsütésben. Ismerős volt, mégis más. Rájöttem! Én voltam az. megláttam az arcán a saját arcomat. Megijedtem és hátraléptem egyet. Ráléptem egy faágra ami rögtön meg is reccsent alattam. A cilinderes alak mellet ülő fehér nyúl meghallotta a neszt és ijedten odakapta a fejét ahonnan a hang érkezett. Rámnézett és visszafordult az asztalhoz. Ódasúgott valamit a cilinderesnek és az egyből nevetni kezdett. Közelebb mentem az asztalhoz mire mindenki rámnézett. Zavarba jöttem.

- Mikor teázunk már? - Szólalt fel a fehér nyúl a Cilinderes fickóhoz.

- Amikor végre befogod a mocskos pofádat! - Szólt a cilinderes fickó és rámnézett.

Ajkaim nem mozdultak. Mintha egybe olvadtak volna ajkaim.

A cilinderes alak felnevetett és öntött a nyúlnak egy kis teát a csészéjébe. Az asztal körül ülők hangos nevetésbe kezdtek, és neki láttak a teának.

- Kurva életbe! már megint kiöntöttem! - Kiáltott fel mérgesen a cilinderes úr, miközben én, a számat próbáltam mozdítani és szóhoz jutni.

- Átkozott kurva életbe! Ez vért kíván! - Mondta a cilinderes és az abrosz alól egy kést rántott elő, amit rögtön a mellette ülő, éppen a teáját fogyasztó fehér nyúlba döfött.

A nyúl kilehelte utolsó lélegzetét és elterült az asztalon. A kalapos fickó boncolni kezdte a nyulat, miközben az asztal körüli emberek csak nevettek a procedúrán. Olyannyira simán mozgatta a kést a nyúlban, mintha vajat szelne. Egy ideig csak néztem, és mire feleszméltem, már a számat is ki tudtam nyitni, de szó nem jött ki belőlem. Kifutottam a tisztásról és két bokor közé ugrottam. Otthon találtam magamat. A földön feküdtem és néztem a falat. Mintha minden összefolyna...

Minden így kezdődött. Essie belépett a szobába és rámnézett azzal a két elbűvölő szemével.

- Drogok hatása alatt álltam akkorra már rájöttem, és most jött a kitisztulás pillanata. Felkeltem a földről és át öleltem Essiet.

Pár percig egymás karjaiban voltunk aztán visszagondoltam az eddig történtekre, és féltem.

Féltem magamtól, és féltem attól amivé válni akartam. Féltem, hogy elvesztem a számomra fontos embereket, illetve dolgokat. Most kell véget vetnem a dolgoknak amik idáig juttattak, és ki kell ölnöm magamból minden olyasmit amit nem akarok.

Magamat. Meg kell ölnöm magam ahhoz, hogy mások élni tudjanak. Ezek a gondoltaok futottak át a fejemben ez alatt miközben egymás karjaiban szorosan álltunk a szoba közepén.

- Mit szólnál, hozzá, ha hirtelen minden megszakadna? - Kérdeztem Essie-t és lehajtottam a fejem.

- Belehalnék a szomorúságba. - Felelte Essie és megcsókolta a homlokomat.

Elmeséltem neki az elmúlt pillanatokat amiket átéltem, és a félelemtől ittasan összerogytam a földön. Ő lehajolt hozzám és a szemembe nézett mélyen.

- Álj le ezekkel a dolgaiddal, mert előbb utóbb el foglak veszíteni.

Ekkor újjabb gondolat futott át az agyamon és közben csodáltam Essie gyönyörű szemeit, amiben saját magamat pillantottam meg. még egy darabig elnéztem benne magamat és a tükörkép átalakult. Egy embert láttam aki nem én voltam, de mégis én voltam. Nem akartam elhinni. Embert aki kezdi elveszteni emberi vonásait. Hasonlítanám inkább egy démonra, mint emberre. Nem akartam ezzé válni. Megcsókoltam Essie puha ajkait, és magamhoz húztam.

- Folytatnunk kell. - Mondtam Essie-nek remegő kézzel.

- NEM! Le kell állnunk ezzel. - Felelt a barátnőm.

- Itt nem lehet megállni nem érted? - Kérdeztem tőle, közben leülltem a padlóra.

- Kurvára tévedsz! - Ordított rám Essie, és az ajtó felé indult. - Válassz! Az élvezeted, vagy Én?

Kirohant a szobából és becsapta maga mögött az ajtót. Én csak néztem a pecsapódott ajtót és nem tudtam mit tegyek. Az elkövetkezendő pár nap, hamar eltelt anélkül, hogy drogokhoz nyúltam volna. És Essie nélkül is. Szokatlan módon nem találkoztunk már vagy hat napja. A telefonját nem vette fel mikor hívtam. Egy esős reggelen a kisbolt felé haladva, megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt. Felvettem és beleszóltam. A hullaházból hívtak, hogy menyjek be azonosítani egy női holttestet. Akkor már tudtam miről van szó. Berohantam a hullaházba és rögtön amint beértem egy orvos fogadott.

- Jöjjön velem kérem. - Mondta a doktor és egy hosszú folyosón át vezetett.

- Mi történt doktor nemtudják? - Kérdezgettem az orvost levegő után kapkodva.

- Pont erről szeretném megkérdezni önt. - Volt-e valami indoka a halottnak arra, hogy öngyilkosságot kövessen el?.

- ÖNGYILKOSSÁG? - Ordítottam, szemeim kikerekedtek, és lábaim a földbe gyökereztek.

Egy pillanatra megállt a szívem. Kértem az orvost, hogy azonnal mutassák meg a holttestet. Lehet még remény! Biztos voltam benne...

Amint beértünk egy fehér szobába, elfogott a rettegés. Asztalok voltak ott, és az asztalokon emberek voltak letakarva. Az orvos odavezetett egy asztalhoz és kezébe vette az asztal mellett lévő kis mappát.

- Készen áll a látványra? - Kérdezte az orvos és megfogta a műanyag takaró szélét.

- Igen doktor úr mutassa. - Mondtam lehunyt szemmel. Elgondoltam a következő képet ami most elém fog kerülni. Féltem.

Az orvos lehúzta a holttestről a lepedőt, és akkor megláttam. Essie volt alatta. Bőre fehérebb volt a falnál is, és teste hideg volt. Mintha aludt volna. Mikor megláttam, sírva fakadtam, és eldöntöttem, vége mindennek.

- Ő az doktor úr. - Mondtam elfolytott hangon.

Nem bírtam tovább. Kirohantam a szobából, aztán az épületből. Könnyes szemekkel rohantam végig az utcákon, közben olyan képek jelentek meg előttem, mint "a hernyó a szobámban", és a "cilinderes fickó a fehér nyúllal". Mind nevettek rajtam, és egyszerre skandálták felém: "Miattad van! Miattad van! Miattad van!!!" Csak futottam. Futottam minden elől. A Sikertől, a drogoktól, a barátoktól, az illúzióktól, és magamtól távol. Haza értem és körbenéztem a szobában. Minden rozsdaszínűvé vált. Éreztem, hogy mostmár nem menekülhetek többé. A szobámban megjelent az összes alak akikkel az utamon találkoztam. Mindnek pirosan izzott a szeme, és vér folyt a szájukból. Nevettek, és gúnyosan néztek rám. Mind engem nézett. Tekintetük olyan gyilkoló volt, hogy rettegni kezdtem. összerogytam, és visszagondoltam mind azokra a pillanatokra, amiket Essie-vel töltöttem, és azokra amiket tölthettem volna. De én a másik utat választottam. LEGYÜNK HÁT ÚJRA EGYÜTT! Kiáltottam és a plafonra néztem. Kimentem a konyhába, és a vegyszeres polchoz nyúltam. Levettem a patkánymérget, és kibontottam. Pár gondolat még átsuhant az agyamon, és hátranéztem. Hátam mögött mind azok álltak akiket vízióim során láttam. Rájuk nevettem, és bevettem a patkánymérget.

- Nem fogtok többé nevetni rajtam.

Az arcukról hirtelen eltűnt a vigyor, és szemükből könnyek ereszkedtek le a padlóra.

Én csak becsuktam a szemem és magam előtt láttam Essie-t.

Amit magam után hagyok, csupán emlékek, és rémképek.

És mintha minden összefolyna...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://christ-mesel.blog.hu/api/trackback/id/tr66907043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-Hoze- · http://www.hoze.blog.hu/ 2009.02.04. 09:49:03

én is mesélek!

Púzott az egér egy szagosat ma délben. Én ezt végignéztem a székben, és rosszullettem. Kimentem a levegőre és ráhánytam a sövényre, hogy levelei megremegtek. Jó volt.

neo.Crysis 2010.06.08. 09:17:53

...

Christ- ez zseniális...eddig ez a kedvencem-ez egyszerűen tökéletes!!! >_<!!

ez még a Trauma Gyárnál is jobb..1000szer...

életszagú túlságosan..
Annyira égető és kegyetlen és...totális omlás..
Essie, a kedves és drága..nagyon fájt, amikor hátat fordítva elment..gyönyörűen leírtad..

Ez Christ, ez zseniális lett...a felvillanó képek, a váltások, a cilinderes és a nyulak, tökéletes képek..és Essie tisztasága..O_O

Mennyire elveszett mindenki ezen a kurva földön, ha nincs egy Essie, aki fogja a kezünket...:S

Gratulálok. Ez az eddigi legjobb írás, amit olvastam tőled. És régóta az az írás, amire azt mondom: FUHH..tudod, az amiben minden benne van...

akurvaéletbemár >_<!!

minden ott volt, ahol lennie kellett..remélem sok ilyen írásod vár még rám..
hát ez tényleg odab*szott...mármint nem ténylegesen a két halál, hanem ahogyan Essiet
megformáztad..és a legkeményebb, ahogyan keresed, kutatod hogy elérd őt, hogy utolérd, azt aki egy lépéssel mindig előtted jár.....

tökéletes Christ-tökéletes lett..

T__T ~csak forog a sztorin~
huuh

(Y)

hmm..tényleg régóta ez az első olyan komolyabb írás, ami így odabaszta az agyam..ez nagy kedvencem fog maradni az biztos...

Ahogyan erősödnek az írásaid, egy fölfelé ívelő görbe, de ez kiugrik magasan..vagy csak én forogtam ennyire rá? Hát mindegy is-de nekem pont elég az is..:)

Köszönöm Christ! Kiemelkedő írás! Sokáig fogom még emésztgetni magamban.

Nitucee 2011.12.29. 21:52:39

Fölregiztem hogy kommentelni tudjak: ez valami fantasztikus nekem az Alice is jobban tetszene így :D Bár a végén hullattam pár könnycseppet... nagyon tetszik :)
süti beállítások módosítása