Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.


























2010. az ég, és a föld...

2010.01.21. 00:58

Egyik lépésről a másikra, de még mindíg nem értem el a célom. Mit hozhat ez a bizonyos szám? Mit hoz majd a holnap? Ha túl sokat gondolkodom rajta, idő előtt kiég a tudatom, és csak egy marék hamu marad belőle, amit könnyedén kifúj a szellő a helyéről. Hosszú idő telt el, és nagyon sok mindent megéltem ez alatt az egy év alatt. Következzen hát egy új lépés, egy új év. Szaporázni kezdtem lépteimet, magam mögött csupán lábnyomokat hagyván suhantam előre az éjszakába. Most ne. Kérlek csak most ne engedd el a kezem, mert ha így lesz, engem elsodor a semmi, és magányba ütközvén, egyedül állnék a hideg utcán. De aztán elengedte. Pár perc. Csupán pár perc, és visszatér. A homályos utcák tele vannak veszéllyel, és bármelyik pillanatban elveszthetem az önkontrollomat. Csak állok tovább, és a távolba meredve várok a percre, mikorújból tisztán látok, hallok, érzékelem a külvilágot, és ő visszajön hozzám. Várakozásba merülvén megszűnt létezni minden hang, minden kép, minden matériális dolog elvesztette a jelentését, mint ahogyan ez oly megszokott volt az egyedüllét során. Csak a lélegzet, és a tartás, ami azt jelenti, hogy még életben vagyok. Nem működtet semi, csupán egy élettelen test ácsorog az út szélén, és a percek tovább léptek. Visszatért hozzám. Visszatért, s egyik láb a másik után, már egyenest a cél felé haladván egyre gyorsabban, acélparipán, hihetetlen tájakon keresztül érkezünk oda, hol az évtizedet rituálészerűen beteljesítsük. Vagy csupán egymagamra hagyatva? Fények közt az éjszakában, robbanások hangja rázta meg a csendet, s azon az éjjelen, elhagyott a tudat, és helyébe lépett a féktelenség. Nem figyelte már lépteim, s mozdulataim, szeme nem követte arcom vonásait, csupán önön valóságát éltette, s engem koloncként, teher módjára figyelembe sem vett. Mint egy rossz betegség, megfertőzte tudatát,  aképp cselekedett, ahogy az neki jó volt. Az idő egyre gyorsabban pörgött, az órák száma váltogatta egymást, és az utolsó pillanatban, észbekapván, felfigyelve az évtized eljövetelébe, számolásba kezdtek. Négy... Három... Kettő... Egy... Egy pillanat, mi megmarad, és egy másik, ami örökre elvész. Hirtelen a sötét fellegekből vízcseppek hullottak alá a földre, aztán egyik percről a másikra hatalmas eső kerekedett ki ebből a folyamatból. Kezdetét vette az évtized, és egy állapot a végét járta. Számomra megszűnt a puszta tudat, és öntudatlan módjára néztem a távolba. Mi fog most történni? Mi lesz ez után? Reggel tértem magamhoz. Tudtam, hogy nem otthon vagyok, de azt is tudtam, hogy egyáltalán nem jó helyen. Rendbeszedtem magamat, ő pedig elfordult tőlem. Arcát lesütötte, hogy ne kelljen a szemembe hazudnia. Ismertem őt régóta. Tutam, hogy mikor nem vagyok szívesen látott. Fogtam hát táskám, és nekiindultam, ennek a ködös, esőszagú, szürke, semmitmondó elsejének. Utam tiszta volt előttem, s tudtam merre tartok. Viszont legbelül mégsem volt minden ennyire tiszta. A gondolatok, valamint az emlékezetkimaradás. Ennyi maradt... Ezzel indultam neki az új évnek, és nem számítottam rá mi lesz ez után. Elértem az otthonomat, s amint megszabadultam terheimtől, egy perc alatt kifakadtam, és mind az, mi összegyűlt egy év alatt, az ott, és akkor ki is tört belőlem. Dühös voltam, csalódott, és szomorú egyszerre. Könnyeim nem tűntek el oly gyorsan, mint rég. Már az idejét sem tudom már, mikor hagyta el utoljára könny a szememet. Abban a hitben éltem, hogy már nem vagyok képes rá, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Úgy éreztem elhagyott minden erőm, és csak egy lépés választott el attól a bizonyos ébredéstől. Tisztában voltam vele, hogy mit értem el eddig a tudat, és a gondolkodás rögös útján, és tisztában voltam az élet apró cseprő dolgaival, valamint nyitott szemmel, figyelmesen közlekedtem, de mégis elvakultam. elvakultam, mert én is önző akartam lenni, mint minden egyes materiális személy, aki ennek a bolygónak a földjét tapossák. Egy akartam velük lenni, még is mindentől távol élni, úgy ahogy az nekem tetszik. Már tudom, hogy én nem viselkedhetek úgy, mint ahogy ők. Nem engedi az élet, mivel abban a percben, mikor úgy látja, hogy épp elég jót kaptam, akkor fordul felém, és farkasszemet néz velem, aztán olyan nyíl egyenesen arcba köp, hogy azt tökéletesebben már nem lehet. Nem viselkedhetek önző módon, s fordulhatok el mástól úgy, hogy annak ne legyen következménye. Nemsok hiányzott, de egyik napról a másikra eljött a pillanat, mikor elszakad tőlem. Így is lett. Számítottam rá, és tudtam már akkor, hogy ez az év sem kezdődik jobban, mint az előző. Egyedül maradtam, de tudtam, csak pár szó nyugtat meg igazán. Egyedül jobb nekem. Akkor, azon a napon, meghalt egy személy, s poraiból, egy új lépett elő. az egyszerű érzelmek, számára semit nem jelentettek, és mind a mai napig nem jelentenek semmit. Csupán egy parazita ő, aki oly módon fertőzi az emberek tudatát, hogy az elképzelhetetlen. Manipulál, és kategorizál. Válogatás nélkül, botrányos módon, kihült testével festi az éjszakát a falra, s járja a maga útját. Úgy tesz, ahogy neki tetszik, nem kontrollálja se személy, se isten. Üres tekintettel néz előre, száját mosolyra fakadván, csak egy kacaj hagyja el, és semmi több. Kezei közt kihül minden mi az élethez kapcsolódik, s irracionálisan, minden törvényt meghazudtolván eltűnik az éjszakában, egybeolvadva a felemésztő, üres sötétséggel. Lehunyta szemét a szörnyeteg, majd a nap első sugaraira el is aludt. Utóljára csak egy papírfecni volt a földön, amin egy sor állt, mit a halott személy írt még halála előtt, hogy eképp búcsúzzon, köszöntse újszülött fivérét, s meghagyja emlékét az utókor, valamint a 2010-es év számára. Az az egy sor volt, mi emlékeztet rá, s ezt a sort, fivére, azóta kincsként őrzi. "S látván az egyensúly hiányát, az ég különvált a földtől..."

Köszönöm...

A bejegyzés trackback címe:

https://christ-mesel.blog.hu/api/trackback/id/tr961689209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ditta Von Teese 2010.01.22. 15:07:43

ez az írásod is nagyon jól sikerült, elgondolkodtató, bár most inkább kicsit elszomorító volt ahogy olvastam, de tetszik x)

Mansyn 2010.01.24. 01:40:16

szerintem is jó lett

flamós 2010.01.31. 15:04:54

pedig joo :P (:
de tényleg.kicsit hasonlít a saját szilveszteri érzésemre.

Le_Corbeau 2010.02.03. 09:31:59

Szia!
Nem tudtam hova kommenteljek,mert igazából nem egy írásodat szeretném értékelni,hanem kolletíve az egészet:)Kaptam már linket az oldaladról,de szánom-bánom bűneim csak tegnap este kezdtem el olvasni.Kedves asszonykád felolvasta tegnap d.u. egy írásodat a sajátjai mellet,ami megkapta a fülem:)Sajna ez nem sok emberről volt elmondható,kultúrléyneink ugyanis nem sokra méltatták kedves barátnőd előadásmódját(nem fiygeltek,inkább azzal voltak elfoglalva h a kis hülye gyerekeiket kamerázzák,akik se írni,se hangsúlyozni nem tudtak,de mindegy is.)
Na lényeg a lényeg:Jöttem,láttam,tetszett.
Van benned perspektíva,egyértelmű.Nem fogok tövignyalni megmondom őszintén (személyszerint) úgy vélem van min javítanod még,ellenben ezek elhanyagolahtóan kis dolgok,összegészéében nagyon pozitív a benyomásom a műveidről.Pláne h mindösszesen 18 éves vagy,ami meg is döbbentett(ezek alapján többre tippelnélek.)
Van egyfajta különösen hátborzongató,de mégis nagyon letaglózó légköre és stílusa az írásaidnak,és van bennük valamiféle kiforrottság.(ami persze még fokozható,erre utalok fentebb is,de a tökéletességre maximum törekedni lehet elérni soha,tehát végülis ez nem probléma).
Ismét lényeg,mielőtt még belebonyolódnék:Értékelem.jobb szót perpillanat nem találok.Sokkolt,megdöbbentett,elgondolkodtatott.És ezt várja az ember egy jó alkotástól.Csak így tovább,vagy nem is tudom,hogy lehet ezt esztétikusabban megfogalmazni,határozottan azt gondolom,hogy ha fejlődőképes vagy,van jövőd iylen téren.Na persze nekem nincs jogom megítélni az iylesmiket,annyira nem vagyok májszter,de azért törekszem,ésa zt hiszem valamelyest meg tudom ítélni az ilyesmit.(Tekintve h ebben mozgok már jópár éve..)
Egyszóval semmiképp ne keseredj el,ha nem megy könnyen a dolog,személyes tapasztalatom,cska az első gátakat nehéz átlépnia többi megy magától(első kiadó,első tördelt mű,stb).Próbálkozz,és ha gondolod,keress fel,szívesen próbálok segíteni,amiben tudok.(nema zért mert egy barátom párja vagy,mielőtt félreértenéd,hanem mert a tehetséget ápolni,gondozni,és bíztatni kell,és nagyon sok igazi érték akad fenn a korlátok rostáján.Az ilyesmit nem szabad veszni hagyni.
Köszönöm a kellemes 4 órát amit az írásaid adtak.
Üdv:A Holló

MasoChrist · http://christ-mesel.blog.hu/ 2010.02.03. 21:31:41

@Le_Corbeau: Köszönöm, hogy kommenteltél, és köszönöm, hogy el olvastál mindent. Folytatom továbbra is az írást, nem fogok megállni. Révén, hogy asszony barátja vagy, biztosan találkozunk a közeljövőben. Sőt!:)
Üdv: Chris

d666o95r11k10a 2010.02.10. 19:11:34

Nekem ez (is) nagyon tetszik. Lehet, hogy csak azért tetszik, mert egy picit átérzem ami le van írva... A nagyját mintha átéltem volna...
Nagyon tetszik.

Tabu666 2010.02.15. 21:47:23

Üdv! Rendszeresen olvasom a novelláidat, hihetetlenül bejönnek! Csak így tovább! Ennek hatására elkezdtem én is egy blogra kiírkálni a saját "cuccaimat". Eddig csak a fiókomban porosodtak, mostmár kint vannak szájber térben. tabu666.blogol.hu itt amugy a címem. Érdekelnének a vélemények, észrevételek meg az ilyesmik! És bocsi a reklámért!:D

Káin a kigyó 2010.02.25. 19:27:10

Tisztelt Blogíró!

Elnézést a zavarásunkért és hogy spameljük magunkat, de szeretnénk minél több körben elterjedni.

Tudjuk ez egy erőszakos formája a terjedésnek, de mivel félünk, hogy írásaink elvesznek a semmibe arra gondoltunk egy commentben népszerűsítjük kis blogunkat, reméljük ezzel nem bántunk meg!

mortemaeternus.blogspot.com/

egy olyan oldal, ahol a film, könyv, versajánlók mellett, saját versek, álmok és gondolatok is jelen vannak.

Jelenleg 5 szerkesztő ír különböző témában, jó részt átszövi az okkult hangulat és miszticizmus , de minden más témára is nyitott, mint például street art, képregények és még sorolhatnám! A szerkesztők magukról kifigurázó képregénnyel is kedveskednek az olvasóknak :).

Reméljük felkeltettük érdeklődésedet és olvasni fogsz minket! Bátran kommentelj nekünk, hiszen várjuk a visszajelzést!

Ha zavartunk elnézést kérünk és a spamelés miatt is!

Kellemes blogolást és olvasást továbbra is!

Mina Plastic Doll 2010.03.11. 22:42:36

ami te írsz az mikor nem jó? mond már meg én nekem barátom...
süti beállítások módosítása