Segítsetek. Hangom már halványul. Kevésbé hallom jól önmagam, de azt tudom, hogy ha már nem hallom amit mondok, attól még folytatni fogom. Ritkul... Egyre jobban ritkul a levegőm. Meg fogok fulladni. Érzem... Érzem, hogy nincs több levegőm. Nem látom a világot magam körül. Abba a csapdába este, amit tudatban én állítottam a társadalom felé, és hittem, hogy velem ez soha nem fog megtörténni... Most még is itt vagyok. Itt fekszem a földön, a saját vérem, és nyálam összefolyt, és biztos vagyok benne, hogy csak pár lépés választ el a haláltól. Egy olyan állapotba kerültem, ahonnan, az ember sosem térhet vissza. Már fogy... Egyre kevesebb a levegőm. Most felnézek a plafonra, de csak ürességet látok. Mozogni még mindíg nem tudok, de azért még folytatván jajveszékelésem, táplálok még magamba egy kis reményt, hogy talán valaki majd csak meghallja. Nincs válasz. Nincs semmi. Itt maradtam egyedül, és csak fekszem a földön. Mit tehetnék? Semmit. De mint ha valamit hallanék. Igen biztosan bejött valaki a szobába, és már látja, hogy mi a helyzet velem. A világ, ami két perccel ezelőtt még napsütötte, mégis kissé borús volt, most elsötétedett, és megszűnt létezni számomra. Az illatok... Hol lehetek? Gépek zaját hallom, és mint ha valakik beszélnének körülöttem. Élek egyáltalán, vagy önön testembe ragadván meditálok vegetatív állapotra kapcsolva? Mi történhetett? Minden olyan furcsa, és más. Meglátásom szerint, ez az új világ, ahova kerültem, egy remek kiindulási pont a gondolkodáshoz.
- Itt vagyok veled.
Egy hang volt számomra semmi több. torz, és ismeretlen hang. Legbelül éreztem, hogy egy hozzám közel álló személy hangja, de behatárolni nem tudtam igazán. Ez a hang mindíg velem volt, éjt nappallá téve. Történeteket mesélt nekem. Minden egyes nap ordítottam. Kiaabáltam, és azt reméltem, hogy valaki kihoz arról a helyről. A napokból hetek lettek, a hetekből hónapok, és így folytatódott tovább. Az idő csak telt, de nem jött segítség. Ott ültem magányosan a nagy üresség közepén, és reménytvesztve bámultam magam elé. Nem kiáltottam többet, mivel senki nem volt ott rajtam kívül, aki hallotta volna, nem kommunikáltam senkivel, csak egymagam gubbasztottam ott, ahol még nem járt élet. Minden bizonnyal beleőrültem volna ebbe az egészbe, ha nem hallgattam volna minden nap azt a hangot. Csak is az tartotta bennem azt az erőt, ami arra húzott, hogy nem szabad fel adnom, mert egyszer biztosan ki fogok innen jutni. Megpróbáltam leggtöbbször belegondolni, hogy milyen lehet a kinti világ. Mi változhatott, milyen lehet az ég színe, és az ételek íze. Szagokat, és illatokat éreztem. Az idő elteltével megszoktam, hogy ünnepek idején, mindíg remek ételek illatát éreztem, és nem tudtam betelni velük. Ott ahol én voltam, nem volt szükség se ételre, sem pedig italra. Az a hely tartott életben, mindenféle testi szükséglet megadása nélkül. Aztán a hang napról napra halványult. Egyre kevesebb időközönként hallottam, mígnem egy nap már nem hallottam többé... Eltűnt... Eltűnt örökre, és így magamra maradtam. Magamra maradtam azon az átkozott helyen... Sétáltam... El indultam a semmi kellős közepéből, de semmire nem jutottam vele. Lépteimet szaporábbra vettem, és futottam. Nem láttam merre futok, és, hogy mi várhat rám, mivel ezen a helyen nem létezett a tér fogalma. Végül lezuhantam... Zuhanni kezdtem a semmibe. nem éreztem, hogy valaha is vége lesz a zuhanásnak, de azt tudtam, hogy ha leérek, akkor vége mindennek. El engedtem hát magam, kezeimet kitártam, szememet lehunytam, és át adtam magamat az erőnek ami lehúzott. Egyedül... Zuhanok...
Nagy levegőt vettem, és felnéztem. Egy kórházban voltam, csövekkel a testemben, és egy gépezet mérte a szívem minden egyes dobbanását. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Végül rájöttem... Több éven keresztül be voltam zárva a saját testembe. Üvöltöttem, segítségért könyörögtem, de senki nem hallotta...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
