Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Üdvözlet minden kedves olvasómnak!
Engedjétek meg, hogy bemutassam, egyik kedvenc írásomat, ami a "The Conqueror Worm" nevet kapta és a szerzője nem más, mint Edgar Allan Poe.
Először is egy videóval szeretnék kedveskedni, amiben, Sopor Aeternus Énekli ezt a verset.
Ahhoz, hogy megértsétek a történetét ennek az irománynak, mellékelek hozzá nektek egy kis fordítást is ;)
lássuk a videót:
És íme a magyar fordítás eme csodálatos vershez.:
Imitt egy gála éj
A vég-évek magányaiban!
Angyalnép, könnyben ázva, mély
Fátyol közt, szárnyasan
Szinházban ül, drámát akar,
Reményt és rémeket,
Mig szférák zengnek, büszke kar,
Szeszélyes éneket.
Ezer isten-formáju báb
Súg-búg a szinpadon,
S ling-leng idébb-odább,
Jő, s puszta bábként megy vakon,
Amint formátlan odafönt
Nagy erők mozgatják a színt;
Kesely-szárnyuk csapkodva önt
Láthatatlan kínt!
Óh bolond dráma! nem feled
Örökre aki lát!
Hogy űzi folyton a tömeg,
S nem éri, fantomát,
És körben űzi, s visszatér,
Nem éri sohase;
Bűn, őrület és szenvedély:
Ebből áll a mese!
De ím, egy csúszó rémalak,
Mint vérpiros gomoly,
Előgyürűz a szinfalak
Magányaiból.
Jön! - jön! - és a bábok soka
A Csúszók étke lesz.
Sír a szeráf: férgek foga
Emberek vérével veres.
A lámpa - a lámpa mind kihal!
S lehull a remegő
Formákra, zúgva, mint vihar,
A függöny, a szemfedő.
Az angyalnép sápadva föláll
S szól, míg fátylával időz:
"Ez az »Ember« című dráma volt,
S a Győztes Féreg a hős."
Engem nagyon elkápráztatott eme vers, és rögtön meg is ihletett. Jó olvasást!
Egy az ember, és köztük a féreg (Edgar Allan Poe, "A Győztes Féreg" nyomán. Szerző: Chris)
Egy az ember, és köztük a féreg,
Körbe nézve az antikváriumban egyre jobban félek.
Szellemes dalok ezek,
Melyet az ember írt, és akart,
Sokra vitte volna, hogyha egy utolsót még kavar.
Egy az ember, de több a tragédia,
Álmokból font hálót a pók,
Kit nem izgat már az esztétika.
Rosszallóan nézett le a fehér nap az égből,
Egy álom miben szerepelnek,
S ki látják a sok borút ebből a képből.
Álmot szőtt, de látván futna egy rém alak,
Nem tragédia, de erre ő tanít, hogy tanítsalak.
Álmában egy színpadon volt, s nevetett,
Lassacskán kezdte felfogni a helyzetet.
Hirtelen a távolból hegyek mőgűl nesz hallatszódik,
Hátra néz, de semmi nem látszódik.
Folytatja hát a tragédiát, lövelli a szennyet,
Irígységgel tenyerében eteti a szörnyet.
De csönd! Megint zaj a távolból,
Hátra tekint, de nem látja az ármánytól.
Egy, két, há, már itt is van!
A színpad alól a féreg lép elő,
És merre nyomát hagyja,
Nem marad több élő.
A tömeg örjöng és hatalmasat tapsol,
Egy embernek mégis a szíve mélyére hatol.
"Miért kellett élnie?" "Miért halt meg a végére?"
Tette fel a kérdést, és lesétált a színpad szélére.
A színdarab befejeződött, de most már végleg.
Nem maradt több élő, csak a Győztes féreg.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.