Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.


























 

Befejeztem a munkámat felétek, és most nyugovóra térek. Így szólott az "Álmofogó", és helyet foglalt hatalmas trónszékén.

Ösztönösen követtük őt, és mi is úgy tettünk, ahogy azt a mindennapjaink, és az "Álomfogó" megkövetelték. Engem az pihenés helyett mégis furdalt a kíváncsiság, hogy ugyan mégis mi lehetett a "Nagy munkája", amin idáig ennyit dolgozott. Így, amíg mindenki pihen, és kikapcsolódik, addig én belopóztam "Álomfogó" hatalmas raktárába, ahova az "Álomfogón" kívül senkinek sem szabadott bemenni. Az ajtó lassan kinyílt, és kellemes hűvös szél járta át testem. Beléptem a terembe, ahol korom sötét volt. Csak egy gyertya lángja égett a távolban. Elindultam a fény irányába óvatos léptekkel lassan, és halkan, hogy ha esetleg van valami itt, nehogy felzaklassam. Odaérve a gyertyalánghoz, megpillantottam egy asztalt amin egy apró fehér kődarab hevert. Megfogtam a követ, és a gyertyához emeltem, hogy jobban szemügyre vehessem. Ahogy a követ odaemeltem a gyertya lángjához, hatalmas fény árasztotta el a szobát, és minden láthatóvá vált. A szoba ajtaja zárva volt, és előtte állt az "Álomfogó" teljes valójában.

- Gyötrelem. - Mondta nekem Üres tekintettel.

- Uram?

- Ez az új kész munkám. A gyötrelem. - Mondta, és közelebb lépett felém. - Őszintén szólva nem örülök a kíváncsiságodnak, de ha már itt vagy, elmondom amit egyszer úgyis megtudtok.

A szobában nagyon világos volt, és a falakhoz letakart képek, vagy festmények voltak támasztva. "Álomfogó" odasétált az egyik ilyen takarásban lévő képhez, és lerántotta róla a fehér leplet. A Kép egy festmény volt, ami furcsa módon mintha mozgott volna. Közelebb mentem a képhez, hogy megvizsgáljam, erre valaki megfogta a tarkóm, és behúzott a festménybe. Odabent, mintha valami csodálatos kristályszobában lettem volna. Fekete volt minden, mégis mintha egy apró fény világította volna meg a falakat, amik üvegszerűen váltották egymást, és oly módon csillogtak, mint ha valami nemes ékszert világítottak volna meg.

- Hol vagyok? - Kérdeztem, de a teremben senkit se láttam.

- Gyötrelem. Ezt akartad látni, hát ezt mutatom feléd. Ékes csodálattal szemléld, mert hamarosan te is része leszel munkám fejleményeinek.

A gyönyörű csillogó kristályterem hirtelen egy kietlen sivataggá változott, ahol az élet igen csekély mozzanatát lehetett felfedezni. Egy kis fekete ruhás csoport haladt végig a pusztaságon.

- Ők a követők megmaradt része, és ahol most vagy, az a városon túli világ. Hamarosan történés következik... - Mondta az "Álomfogó", és rámutatott az égre.

Az eget egy percen belül hatalmas tűzgolyók lepték el, amik rohamosan a föld felé haladtak. Egy pillanat alatt megsemmisült minden. Ott álltunk a semmi közepén, Én és az "Álomfogó".

- Mi a nevem követő? - Tette fel a kérdést az "Álomfogó".

- Feledés. - Válaszoltam lesütött tekintettel. Ezt akkor mondjuk, hogy ha valami olyasmit látunk, amit az "Álomfogó" nem akar, hogy lássuk.

- Tökéletes. Most kérlek... Hagyj magamra. - Mondta az "Álomfogó", és kitessékelt a teremből.

Egy pár nap múlva, "Álomfogó" parancsára el kellett hagynunk a várost, hogy új települést keressünk, és úgymond toborozzunk. Féltem. Féltem attól amit abban a szobában láttam, féltem attól, hogy én is lemaradok, és engem is elér a végzet. Elől haladtam, és iszonytosan kínzó meleg volt. Páran elhullottak, és páran lemaradtak. Alig voltunk már szinte akik előre törtek. Egy napon belül elsötétedett az ég, és egy városfalat pillantottunk meg a kietlen tájon. Nem bírtam tovább...

- FUSSATOK! - Üvöltöttem a többiekre, és ezzel egy időben a hátunk mögött megtörtént amitől féltem. Tűzgolyók estek az égből, és egyre sűrűbben. Szaladni kezdtünk, ahogy csak bírtunk. A városfal egyre közelebb volt, közben a tűzgolyók is egyre közelebb estek hozzánk. Egy fél percen belül elértük a városfalat, és bebocsájtást kaptunk. Bennt rengeteg fekete ruhás ember volt, és a város közepén állt az "Álomfogó" szobra.

- Ti követők vagytok? - Léptem közelebb a bámészkodó városlakókhoz.

- Ugyan úgy, akár csak ti testvéreim. - Válaszolta az egyik feketeruhás, és közelebb lépett. - A mester már régóta elhagyott minket, de tudjuk, hogy egyszer visszatér. - Mondta a feketeruhás, és átnyújtott egy tárgyat, ami egy fekete lepedőbe volt tekerve.

- Az "Álomfogótól" jöttünk. Kész a munka. - Mondtam nekik hangosan, és megfogtam a tárgyat.

- Tudjuk testvérem... "A munka" a kezedben van. - Szólt a feketeruhás, és megbontotta a fekete lepedőt.

Letekertem, és alatta egy kis szürkés színű csecsemő aludt. Bőre pikkelyes, és száraz volt. Szeme körül fekete volt, és a homlokán, egy vörös jel... Az "Álomfogó" jele.

- Ő az első szülött... Az első lovas. Most térjetek vissza Városotokba az álomfogóhoz, és Vigyétek neki el a csecsemőt. - Mondta a feketeruhás, és megfordult.

- Nem értettem, hogy mi történik. a gyermek reszketett a kezeim között, és vékonyka karjai hirtelen felemelkedtek, szemét kinyitotta, és rám nézett. Sírva fakadtam.

Visszatértünk városunkba, és elvittem az "Álomfogóhoz" a csecsemőt. Kezébe adtam, ő pedig így szólt: "Ezennel megnyitom az első pecsétet!" Letette egy oltárhoz a szürkés gyermeket, és fejét megérintve leszedte a jelet a csecsemőről. A gyermek nem sírt, mintha semmi nem történt volna. "Álomfogó" jobb kezén egy vörösen izzó szem jelent meg, és felénk, a követők felé mutatott vele.

- Lássátok felnyílt az első pecsét, munkám bevégezte kezdetét vette. Első szülött, az első Papomhoz. Első pecsét az első kézre. Első írás a történelem utolsó könyvébe...

A bejegyzés trackback címe:

https://christ-mesel.blog.hu/api/trackback/id/tr771097495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

84Kyara 2009.05.07. 18:50:53



Ohh na most örülök,régóta vártam már,hogy újra írj!Egy újabb jó kis írás született!Igazából engem eléggé elgondolkodtatott...

84Kyara 2009.05.14. 20:26:02



Igazából olyanok jutottak eszembe,hogy mi lesz majd ha egyszer ennek a világnak vége lesz!Vagy,hogy milyen lenne átmenni egy képen keresztül egy másik helyre a feledés,és gyötrelem elől!És hogy ki lesz majd az aki tovább visz majd mindent amit mi egyszer itt hagyunk...Na ez lehet,hogy sok marhaság amit összehordtam,de nekem valahogy ez jutott eszembe róla!
süti beállítások módosítása