Szombat van, és te ma már harmadszora hánytál. - Mondta Jack, és leüllt a székkel szemben helyezked
ő lépcsősor második lépcsőfokára, és közben rosszallóan nézett a székben lekötözött személyre aki épp akkor ébredezett. Ez a személy Gregory volt, Jack főnöke. Gregory kinyitotta a szemét, és észre vette a csuklója és a lába körül található erősen odakötözött köteleket, amik olyan szorosra voltak meghúzva, hogy elszorították az ereiben a vért és ettől kezei szürkések és élettelenek lettek. Maga alá nézett és egy hatalmas hányásfoltot látott a cipője előtt.
- Ezt én már nem takarítom fel! - Kiáltott rá Jack a lépcsőkről.
- Hol vagyok? - Kérdezte Gregory kábultan, a szemét nyitogatva.
- Ott ahol Mindig is voltál. - Azon a helyen ahol a poklot irányítod, és íme itt vagy a trónodon üldögélve élvezheted mind azt az önmagad okozta fájdalmat amit másoknak okoztál.
- Te most miről beszélsz? - Kérdezte Gregory félve.
- Majd meglátod... - Mosolyodott el Jack. - Ez csak megoldás lesz a számodra, hogy végre ne szenvedj többet a munka okozta stressztől. Gregory és Jack jó kapcsolatban voltak egymással már szinte barátok legalább három éve. Ezért Gregory nemtudta mire vélni ezt a procedúrát.
Jack nehézkesen felállt a lépcsőfokról és elindult felfele, át egy ajtón ami mögül erős fény szűrődött be a pincehelyiségbe, aztán erősen becsapta maga mögött. Gregory ott maradt egyedül a székbe kötözve és a félelem úgy átjárta testét, mintha csak egy rosz rémálomba csöppent volna. A pince hideg volt, és nyirkos, mint valami elhagyatott sötét barlang. Csak egy kis fény pislákolt amit egy asztali lámpa bocsáltott ki magából. Gregory maga mellé nézett és egy asztalt látott amin mindenféle orvosi eszköz hevert. A szikék és fogók mellett egy ágytál féleség volt ami tele volt fehér, illetve rózsaszínes kapszulákkal, pirulákkal.
Gregory próbált visszagondolni az elmúl huszonnégy órára de semmire sem emlékezett. Utolsó emléke egy napos csütörtöki délután amit magányosan töltött házában feleségével.
Csütörtök??? Eszmélt fel Gregory
- Hiszen Jack azt mondta, hogy ma szombat van. - Mi történhetett ennyi ideig? - Gondolkodott Gregory miközben szoros kötelein próbált lazítani, de semmi haszna nem volt próbálkozásainak. A sarokból nesz hallatszódott. Gregory hunyorogva nézett a sarok felé, és egy kisnövésű emberkét látott meg a sötétben. Bőre szürkés, teste vékonyka, csontsovány, és az arca furcsa volt. Vörösen izzó szemei túlságosan elcsúsztak az arca két végébe, és a szája feltűnően kicsi volt. Orra helyett csak egy kis kidomborodás volt, mintha nem is lett volna sosem orra. Haja hosszú, és korom fekete volt, szájából folyt a nyál, mintha megveszett volna. Ruhadarabként, egy rongy volt a dereka köré tekerve. A furcsa kisember ránézett Gregoryra, és üvölteni kezdett. Hangja olyan volt, mintha egy halála előtt álló kisállat visítozna az életet adó utolsó levegőért. Gregory megijedt, és behunyta a szemeit, és próbálta köteleit elválasztani a kezétől. Újra felnyitotta két szemét, és jobban szemügyre vette a szürke emberfélét. Leláncolták... Gregory üvölteni kezdett. MI A SZAR VAN ITT? SEGÍTSEN VALAKI!! HOL VAGYOK?!?!
- Ne fáradj. Nem hall senki téged. Maximum én. - Szólalt meg rekedt, és vékonyka hangon a kis szürke emberke.
Gregory ránézett, és mégjobban megijedt, mint az előbb. Nem bírt megszólalni. A szürke lény beszédstílusa annyira megrémítette őt, hogy egy hang sem jött ki a száján.
- Mondanám, hogy segíts, de látom te is eléggé le vagy "kötelezve". - Szólt a szürke emberke, és elmosolyodott azon amit mondott.
Pár másodperc után Gregory összeszedte minden bátorságát, és megszólalt:
- Hol vagyok? Ki vagy te? Mit keresek itt? - Kérdezte Gregory remegő hangon.
- Az én nevem Peter214. legalább is ez van a karomra tetoválva, és azt én is szeretném tudni, hogy hol vagyunk, és, hogy kerültünk ide. - Felelte a szürke lény, és leüllt a földre.
- Mióta vagy itt? - Kérdezte Gregory, és felnézett a plafonra.
- Úgy körülbelül 10 éve vagyok ideláncolva. De nem panaszkodhatom, mivel mindig kapok enni, és néha napján furcsa pirulákkal etetnek, amitől aztán elálmosodom, de nemtudok aludni, és gyorsan ver a szívem.
- Drogokkal tömnek? - Kérdezte meglepődve Gregory.
- Mi az, hogy drog? - Kérdezett vissza Peter.
- Az most lényegtelen. Ki ad neked enni? - Kérdezte Gregory.
- Az az ember akit te Jack-nek szólítotttál. - Felelte Peter, és elfeküdt a hideg padlón.
Gregory gondolkodni kezdett. 10 éve itt van ez a lény, és kísérleteket végeznek rajta. De én hogy kerültem ide? - Tette fel magának a kérdést Gregory.
Ebben a pillanatban, Jack kinyitotta a lépcső tetején lévő ajtót, és belépett a pincehelyiségbe. Lassan lesétált a lépcsőn, és egy fémdobozt tartott a kezében. Odalépett Gregoryhoz, és leragasztotta egy ragasztószallaggal a száját.
- Most nem fogsz egy szót se szólni megértetted? - Kérdezte agresszívan Gregoryt, és közben mélyen a szemeibe nézett.
Gregory bólintott egyet, és könnyezni kezdett a szeme.
Jack letette a fémdobozt a szék melletti asztalkára, és kinyitotta. Kivette a tartalmát, és rápakolta az asztalra. Kapszulák voltak, egy üveg folyadék, és egy szike. Peter csak nézte, ahogyan zajlanak a dolgok. Ahogy Jack kezébe veszi a szikét, és ejt egy kis vágást Gregory karján, ahogy beleönti az üveg folyadék tartalmát a sebbe, és ahogy letépi a ragasztószallagot Gregory szájáról és beadatja vele az egyik pirulát. Ez után a procedúra után Jack fogta, visszapakolta a holmikat a fémdobozba, és felsétált a lépcsőn, aztán be az ajtón, végül hangosan becsapta maga mögött.
- Látod már? - Kérdezte Peter214. Gregorytól érdeklődve.
- Mit? - Kérdezte Gregory, miközben a szemét próbálta nyitvatartani.
- Hogy figyelnek. Egyfolytában. Minden egyes sarokban, minden egyes zugban, és mindenhol itt a szobában. - Felelte Peter, és összehúzta magát.
Gregory nembírta nyitvatartani a szemét, ezért lehunyta szépen lassan, de aztán két másodperc mulva ujra tágra nyílt mindkét szeme.
- Látom már. - Mondta Gregory remegő hangon, és gyorsan körbenézett a pincehelyiségben.
Mindenütt fehéren világító szempárok figyelték őt. Gregory pánikba esett, és elkezdett forogni körülötte a szoba. Eközben nevetéseket, sírásokat, és üvöltést hallott. Mindenki őt nézte. Mintha mondani akarnának valamit, amit ő nem ért.
Peter vihogni kezdett, és próbálta minél nagyobbra nyitni kicsiny száját. Ugrált, miközben a lánc amihez kötve volt, csörgött, és ettől mégjobban félelmetesebb lett ez az egész helyzet.
Gregory elaludt. Pár óra múlva felkelt, és nagy nyomást érzett a melkasán. Lenézett, és egy nagy lyuk tátongott a mellkasa helyén. belei kifordultak testéből, és csupa vér volt mindene. Hirtelen Peter bukkant elő a mellkasából, és ránézett Gregoryra. Elmosolyodott, és kicsiny, véres szája megnyúlt. Nagyra nyitotta száját, és élesre hegyezett fogai úgy villantak ki, mint egy nagyüzemi húsdarálónak a pengéi. Egy pillanat alatt elindult Gregory fejének irányába. És ebben a pillanatban Gregory kinyitotta szemeit, és nagy fejfájással felnézett, a sarokban alvó Peterre. Mellkasán semmi nem volt. Ez csak egy álom volt. - Mondta Gregory, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Még mindig a székben ült, és leverte a veríték. A vágás ott volt még mindig a jobb karján, és abból valamiféle sárga gennyes váladék folyt ki, egy szék alatti tálba. Jack belépett a pincébe, és megfogta a tálat amibe a genny folyt, és kivitte a helyiségből. Peter fel ébredt, és ránézett Gregoryra.
- Láttad a fényeket is? - Kérdezte a férfitól, és nagyra nyitotta két vörös szemét.
- Nem láttam semmit! - Válaszolt agresszívan Gregory, lehajtotta a fejét, és próbálta visszafolytani érzéseit.
- Kíváncsi lennék ebből mi fog kisülni. - Mondta Peter, és felnézett a szellőzőre a plafonon, ami alig-alig volt látható a nagy sötétség miatt.
- Volt... A... Dobozban valami... - Akadozott Gregory, és próbált visszaemlékezni arra, hogy mi volt az álma előtt.
- Mire gondolsz? - Kérdezte Peter, és ránézett Gregoryra.
- Egy kulcs. Egy kibaszott kulcs volt a dobozban!. - Mondta Gregory, és ránézett Peter láncaira.
A láncokon lakat volt, és azon egy kulcslyuk. Megvan hova kell a kulcs! - Kiáltott fel Gregory, és elmosolyodott. Peter nem értette, hogy miről van szó, de ő is rámosolygott Gregoryra.
- Figyelj rám! Kezdj el üvölteni de úgy, mint ahogy még sohasem üvöltöttél. A többit bízd rám! - Mosolygott Gregory a szürke emberkére, aki egy pillanat alatt sikítani kezdett magas és félelmetes hangon. Greg ekkor becsukta a szemét, de az egyiket nyitva tartotta egy kicsit. Jack belépett a szobába, lefutott a lépcsőn, lehajította a fémdobozt az asztalra, és odafutott a sarokban üvöltöző Peterhez. Ebben a pillanatban eloldotta Gregory a lábán lévő köteleket, és felrúgta a fémdobozt, a sarok felé. FOGD A KULCSOT! - Üvöltötte oda Peternek, aki abbahagyta a visítást, és megragadta a földön heverő, dobozból kicsusszant kulcsot. Jack megfordult a kiabálásra, ránézett Gregoryra, de akkorra már a mögötte lévő Peter szabad volt. Peter megragadta Jack ingjét, és felmászott a fejéig. Megragadta Jack azrcának két felét, és húzni kezdte. Jack megfogta Peter214. kezeit, és egy mozdulattal a falhoz vágta, és visszarakta az akkorra már ájult Peterre a láncait. felvette a kulcsot a földről, belerakta a fémdobozba, és bezárta azt. Ránézett Gregoryra, és elvörösödött.
- Kurva sok gond lesz veled. - Üvöltött rá, és visszakötözte a lábát, csakhogy most erősebben.
- Tűnj a szemem elől te patkány. - Mondta Gregory, és levette a szemét Jackről.
Jack akkor egy hatalmas pofonnal díjazta a beszólást, és dacosan felbaktatott a lépcsőn, és szokása szerint becsapta maga mögött az ajtót. Peter egy pár perc mulva magához tért, és elszomorodott a láncai láttán.
- Hát megint leköteleztek...- Mondta Peter, és megpróbált feltápászkodni a földről.
Ránézett Gregre, és mégjobban elkeseredett.
- Nem sikerült. - Suttogta Gregory, és ránézett Peterre.
- Nem... - Mondta Peter, és felnézett az alig látható szellőzőre a plafonon.
Gregory idáig nem jött rá, hogy Pet vajon mit néz folyton a plafonon, ezért ő is felnézett, és meglátta a szellőzőt. Még mindig nem volt egészen tiszta a tudata, ezért csak nézte egy darabig, aztán megint a földre nézett, és ismét a szellőzőre.
- Közeledik. - Suttogta Peter, miközben szemei nagyra nyíltak.
- Micsoda? - Kérdezte Greg miközben folyamatosan a szellőzőt bámulta.
- Már csak két méter. - Suttogta Pet, és becsukta szemeit, aztán a földre kuporodott.
A szellőző megmozdulni látszott, és egy fura hang jött ki mögüle. Mintha csomó kis láb lépkedne a szellőzőn belül. Mi lehet ez? Tette föl a kérdést Greg magában. Ebben a pillanatban a szellőző kinyílt, és egy szobányi pók szerű lény özönlött ki onnan.
- Ha nem látod el fognak tűnni! - Kiáltotta Peter miközben még mindig a földön gubbasztott, és szemét csukva tartotta.
Gregory becsukta szemeit, de érezte, hogy közben valami mászik a lábán, egyre és egyre feljebb.
Az érzés egyszer csak felszivárgott. Greg kinyitotta szemeit, és nem volt előtte semmi.
- Mostmár kinyithatom? - Kérdezte Peter, és kinyitotta lassan mindkét szemét. - Végre elmentek.
- Mik voltak ezek? - Kérdezte Greg, és felnézett ismét a mostmár zárt szellőzőre.
- Félelmek... - Emberek félelmei. - Mondta Peter remegve. - Legtöbbször egy trauma okozta félelem hozza elő őket. Hidd el volt időm tapasztalni. - Mondta Peter elundorodott arcal.
- Én már semmit sem értek. - Felelte Greg, és körbenézett a pincehelyiségben.
- Semminek nincs értelme. Ezek csak érzelmek. Érzelmek amik még több és több traumát okoznak nekünk. - Mondta Peter, és behúzódott a sarokba.
Ez a Trauma Gyár...
Gregory ránézett sebére ami már nem volt ott, ahol lennie kellett volna.
- Nemértem mi történik itt. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? - Gondolkodott hangosan Greg.
Ránézett Peterre, aki eltűnt. Nem volt ott ahol eddig, nem voltak ott a láncok sem amikre ki volt kötözve, és semmi nem volt ott. Csak az üres sarok.
Greg sírni kezdett. MIT MŰVELTEK VELEM? Kiabált torka szakadtából. Válasz nem jött, csak ott ült egymagában lekötözve a székben. A sírástól fájni kezdett a feje, és álmosnak érezte magát. Elalvás előtt átgondolta, hogy talán soha többé nem látja a családját, és a kinti világot. Aztán egyik percről a másikra elaludt. Álmában a családjával volt, és csak hétköznapi dolgaival törődött. Órák mulva felébredt, és meglátta maga előtt Jacket, aki a szék előtt ült a lépcsősor második fokán.
- Elég volt? - Kérdezte Jack mosolyogva.
- Megöllek te kis geci! - Kiabált rá Gregory dühösen.
- Azt hiszem te most nem vagy abban a helyzetben, hogy ilyenekkel fenyegetőzz ugyebár. - Válaszolt frappánsan Jack.
- Te már rég halott vagy. - Mondta Jack és elmosolyodott.
- Te most miről beszélsz? - Kérdezte Gregory félve.
- Majd meglátod... - Mosolyodott el Jack. - Ez csak megoldás lesz a számodra, hogy végre ne szenvedj többet a munka okozta stressztől.
- Na álljon meg a menet! Ezt már egyszer eljátszottuk! - Kiáltott fel Greg.
- Kapizsgálod már? Minden kezdődik előlről, amíg ki nem találsz valamit a dolog érdekében. - Kacagott Jack.
- Nem játszom a kibaszott kis játékod! Monnd meg hol vagyok, és miélrt vagyok itt!. - Szolt fel mérgesen Greg.
- Arra neked kell rájönnöd. - Mondta Jack sandán, és felment az ajtó irányába.
- Fordulj vissza te kibaszott seggfej! - Üvöltött Greg, de mire végigmondta a mondatát, Jack kiment a pincéből.
Gregori lehunyta szemeit, aztán ujra kinyitotta, és Peter megint ott volt mint régen. És nem csak Peter, hanem minden más is.
- Elég volt már! - ordított fel Gregory, és hátradőlt a székkel, és hátraesett. Beverte a fejét, és elájult.
Otthon ébredt, az ágyában, a felesége mellett.
- Végre itthon vagyok. - Szólt megkönnyebülten Greg, és megcsókolta feleségét, aztán elaludt örökre.
- Pont minden ugy történt ahogy elterveztem. - Suttogta egy vékonyka rekedt hang a fali óra felől.
>Vége<
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
